A francia nők a legvékonyabbak Európába-ezt állítja egy az INED (Institut National des Études Démographiques) felmérése által kapott eredmény, amely a testtömeg index (BMI) alapján vizsgálódott az európai országok között.

A vizsgálatot összeállító Thibault de Saint Pol kiemelte, hogy amíg az európai átlag BMI 24,5, ami a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által nőkre vonatkozó normál testtömeg indexbe tartozó 18,5-25 kereteibe illeszthető, addig a francia nők még ennél is kisebb értéket produkáltak a maguk 23,2-es mértékükkel. És mégsem elégedettek vele!

 Mi is a testtömeg index?

A testtömeg index, röviden BMI(Body Mass Index),  a kor, és a nem által meghatározott orvosi érték, amely jó útmutatót ad az egészség állapotáról.

BMI=testsúly(kg)/testmagasság(m) x testmagasság(m)

 Megjegyzés: a táblázat valóban csak tájékozódó jellegű, nem mindegy hogy az illető férfi vagy nő, milyen életkorban van és hogy a kilói izomból vagy elhízásból fakadnak.

A megkérdezett francia nők többsége az ideális testalkatot a 19,5-ös testtömeg indexbe sorolja, ez részben kultúrájukból is fakad, náluk kultusza van a nőies karcsúságnak.

És hogy fogyjanak állandó ismétlődő diétában élik napjaikat. Sok országban a testalak megváltozik szülés után, de pl. nem Franciaországban, ott egész életen át tartó figyelmet kap a külalak.

Le kell szögezni nyilván kulturális, földrajzi és mezőgazdasági adottságok közti különbségekből fakadóan mások az étkezési szokások. Nos, én az ott eltöltött 2 év tapasztalatáról tudok némi ízelítőt adni életvitelükből és gondolkodásmódjukról. Nézzük hát a különbségeket, lesz köztük olyan is, ami talán kevésbé ismert tény és adalék a karcsú testalkatukhoz.

Étkezések

Baguette, croissant és társai

Érdekes ambivalencia ez, hiszen sokan mondják, hogy minél kevesebb pékárút fogyasszunk, főleg a fehér lisztes termékeket kell kiiktatni étkezésünkből ahhoz, hogy fogyjunk. Mégis, a franciák imádják a friss péksüteményt, nem tudsz úgy elmenni 3-4 utcát, hogy ne legyen egy pékség vagy több is a sarkon. Frissen sütött pékárúkért hatalmas a sorban állás, főleg reggel, ebéd tájt és az esti időszakokban. Friss baguettejeik páratlanságához nem is fűződik kétség, sok helyen lehet magos, teljes kiőrlésűt is kapni. De ami számomra meglepő volt, hogy a pékségekben java részt a lassan nemzeti szimbólummá avanzsáló baguette és croissant mellett a cukros péksütemények hada néz farkasszemet veled, a kívánatosnál kívánatosabb apró cukrászköltemények sorakoznak a pultban, pain au chocolatól a macaronig….

Betérve egy a hozzám közeli pékségbe szemem kutatta, hogy hol lelek fel valamiféle sajtos baguette, pogácsa vagy croissant formát, de nem találtam, úgyhogy szomorúan nyugtáztam, hogy nemhogy aznap, de semmikor ilyet nem eszek itt. De az ember szépen adaptálódik a helyzethez és az új szokásokhoz.

Csak csigát ne!

Ha a franciák kerülnek szóba, sokan ja igen a „csigaevők” titulussal illetik őket. Igen ez is egy külön ínyencség náluk, bár én sosem ettem és nem is éreztem rá késztetést.

De az kétségtelen tény, hogy ami az ételeiket illeti, a frissesség és a minőség amolyan alfa és omega, ráadásul rengeteg halat esznek sok friss zöldséggel, mivel napi szinten a piacokon beszerezhetőek és nem is túl drágán a különféle tengeri herkentyűk. Számukra ez a rendkívül szerencsés földrajzi adottságból fakad, nálunk sajnos ez nehezebben és drágábban oldható meg, nálunk a ’legalább heti egyszer próbáljunk enni halat’ figyelemfelhívást hallhatjuk az egészséges táplálkozással és életmóddal foglalkozók szájából. Aztán talán egyszer egy évben Karácsonykor kerül némi hal a tányérra.

Adj egy nagyítót kérlek!

Szóval visszatérve friss, könnyű ételek és….mini adagok.

De a mini adag aztán tálalva van rendesen. A díszítésen, a színeken nagy a hangsúly.

A tálalásnak fontos jelentősége van, az ember egészen máshogy nyúl az ételhez. És tévedsz, ha azt gondolod, hogy ez csak az éttermeikben van így, nem, a franciák valóban adnak az otthoni étkezéseik során is a tálalásra és a szép látványra és mellé jól megválasztott borokat isznak.

2010-ben a francia gasztronómia felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára, ilyen az első alkalommal fordult elő. A francia étkezési szokások minden eleme belekerült ebbe az értékelésbe:

• a minőségi alapanyagok, amit a helyi termelőktől vesznek
• az ételeik figyelmes és harmonikus összeválogatása
• a borok és az étel összeillő párosítása
• a tálalás művészete
• az asztal körüli beszélgetés
• és az élet fontos eseményeinek megünneplése

Jó társaság

A franciáknál nagy hagyomány beülni valahova kávézni vagy társaságban étkezni.

És hogy ez mit vonz maga után?

Bár azt mondják, hogy társaságban az ember, ha nem figyel közel dupla adagot is vehet magához egy étkezés során, ami így is van, ha nem figyelünk rá tudatosan. De náluk a kis adagok végett illetve a hosszúra nyúló vacsora miatt (amit nem mellesleg 20h után kezdenek el fogyasztani) nem a falánkság és zabálás megy, náluk a hangsúly a társaságon, a beszélgetésen van és hogy jól érezzék magukat együtt. Így van idejük beszélgetés közben hosszabban enni és rágni és megérezni azt, hogy hol fognak telítődni, ugyanis kutatások bizonyították, hogy az ember kb. 20 perc után érzi meg azt, hogy mennyit evett, mivel a gyomor lassan jelez az agynak

Ahol pilates órákat tartottam Párizs szívében, aki ismeri és járt már arra tudja, hol van a Madeleine, az Opera mellett, az egyik leglátogatottabb órák a déli időpontokban voltak, akik oda jártak sokszor 2 órákra is el tudtak szabadulni a munkahelyükről, de a körülbelül egy órás ebédszünet abszolút normálnak mondható Párizsban.

És valljuk be nagyon nem mindegy, hogy az ebédedet nyugodtan egy óra alatt fogyaszthatod el avagy 15-20 perc leforgása alatt kell magadba tömnöd, sokszor úgy, hogy még közben is dolgozol. Ennél rosszabbat nem is tehetsz, mert egyrészt nem az ételre figyelsz, nem szánsz ennyi időt sem magadra, másrészt rohanva eszel, ami már azt is magával hozza, hogy nem rágod meg eléggé a falatokat. Gombócnyi darabokat nyelsz, ahelyett hogy jó alaposan megrágnád az ételt, arról nem is szólva, hogy esetleg élveznéd is az ízeket. De hát kinek van erre ideje kérem…?

Szóval sok francia van, aki ebédidőben megteheti és szán is időt a sportolásra, de közel sem mondható sportos nemzetnek, hogy miért megtudod a következő cikkemben…

Ha tetszett a cikk, szólj hozzá, vagy oszd meg!

Szép napot kívánok,
Szántó Adrienn
Stott Pilates®, Garuda®, TRX® tréner